Vevő akadt végre a néhai Döme László házára!
 Sok éve várta már ezt a napot Nyeste néni (született Fogas Izolda), mert szerinte éjszakánként félelmetes hangok hallanak odaátról.
 Állítását a környékbeli asszonyságok is megerősítették, s ilyenkor szellemjárásról susmogtak ritkás bajuszuk alatt...
 Meg aztán az a körülmény se igen javított az ingatlan piacképességén, hogy legutóbbi tulajdonosa Döme László, a pedofíliával vádolt seprűkészítő olymódon cselezte ki a lincseléshez gyülekező falubelieket, hogy nagy ravaszul fölakasztotta magát a mestergerendára, mielőtt rátörték volna az ajtót.
 A tettlegességről végül lebeszélték egymást a feldühödött népek, majd csendben hazamentek, így aztán Laci bácsi a verést szerencsésen megúszva, gyakorlatilag úgy halt meg ott a kötélen, hogy hozzá se szóltak...
 No de hagyjuk a dicső múltat és lássuk, miféle szerzetek vásárolnak meg egy ilyen rosszhírű házat!
 Hát persze, hogy csak valami tudatlan, városi, elszegényedett népek!!! Ki más?!
 Lövész Jenő a ház új ura olyan cingár volt, hogy a gereblye mögött is elbújhatott volna.
 Ezzel szemben Magdika asszony leginkább egy hordónyi szökésben lévő nyers kenyértésztára hasonlított. Nem is csoda hát, hogy mikor először megjelent a tornácon csak úgy toplessben, akkor szegény Turbó Rudi össze-vissza törte magát és vadonatúj kerékpárját a betonkorlátnál...
 Kutyát is hoztak ám a jövevények, nem is akármilyet! Dalmata lett volna a szerencsétlen, de mert kényszerűségből ő is a Magdika főztjét pusztította, leginkább egy fekete-fehér pettyes labdához volt hasonlatos. A nagy udvartól megkótyagosodva rohangált fel-le, közben nagyokat vakkantott.
 Jenő végre megunta a lármát, nyakon zúdította Gonzó kutyát egy jó veder felmosóvízzel, aztán nekifogott a beilleszkedésnek.
 Délben már a polgármester asztalánál feszített valami munkalehetőség reményében.
 - Mostan semmi sincsen!... - csóválta nagy busa fejét a derék atyafi - De azér' felírom ide a papírosra... Maga a negyvenhetedik munkanélküli a faluban! Hát!... Isten hozta minálunk!. .
 Jenőt a lógó orra hamarosan a Kék Vakondba vezérelte, aholis bevezetésképpen Vizes Gyula kirúgta alóla a széket, mondván, hogy esténként ott ő szokott ülni...
 Jenő csendesen fölállt a padlóról, leporolta ruháit, övéből forgótáras pisztolyt húzott elő, megszámolta benne a töltényeket, aztán barátságosan Vizes Gyula felé fordult:
 - Ezt ne tedd máskor! Hallod-e?!... Meg is sérülhettem volna!

 Lövész Jenő egycsapásra ismereté vált Kucsmaszög-szerte, s így aztán hamarosan munkalehetőségek is adódtak a környéken: kaszálás idős asszonyok portáin, bálahordás a határban, éjszakai napraforgó rostálás a fizetésképtelen helyi tsz-ben és más ilyesmik...
 Egy napon épp a szomszéd Nyeste néni udvarán vállalt szétbontani egy rossz fabódét.
 Kicsivel odébb frissen meszelt téglaház terpeszkedett.
 - Ez a fiam új nyúlháza! - magyarázta kérdezetlenül is özvegy Nyesténé a helyzetet - Nézze csak meg, micsoda jószágok ezek! Némelyiket egyenest repülővel hozatta a fiam! Megér vagy... nem is tudom én mennyit!
 - Biztos jó húsuk van! - bólogatott Jenő értelmes képet vágva, de ő bizony semmi cifrát se látott azokban a bamba rágcsálókban.
 - Halálos vétek vóna ezeket megenni! - csapta össze fonnyadt kezeit Nyeste néni - Ezek igazi tenyészállatok!... Nézze csak ott azt a bakot! Az ottan a Belfegor. - mutatott a legalsó ketrecre.
 - Azannya! Mint egy kisbárány! - hülledt el most őszintén Lövész Jenő.
 Iszonyatos méretű, tarka jószág szuszogott odabent. Lapulevélnyi, tetovált fülei ernyedten lógtak két oldalt.
 - Annyira értékes, hogy miatta adta el a fiam a robogóját!
 Nyeste anyó még áradozott tovább is de Jenő közben visszahátrált a fabódéhoz és csak onnan hümmögött időnként...

 Pár nappal később a lapátfülű Kenyér Gézáéknál szerelt villanyt a kinti budiba, utána meg segített Törő Lajosnak lelakkozni az orvhalászáshoz használatos csónakját...
 Már-már meg is feledkezett volna Izolda mama drága nyulairól, ha egy délután meg nem botlik valamiben a saját udvarukon.
 Legnagyobb döbbenetére összerágottan-sárosan és legfőképpen teljesen élettelenül maga Belfegor feküdt a lábainál. Belfegor a szupernyúl!!!
 Jenő első praktikusnak tűnő ötlete az volt, hogy lelövi a kutyát, de aztán mást gondolt.
 Összeszedte a házban fellelhető pipereholmikat, majd nekiveselkedett a nagy mutatványnak: Gondosan lefürdette és kifésülte Belfegort. A siker érdekében még a hajszárítót sem kímélte...
 Gyönyörű lett! Úgy csillogott a szőre, hogy csuda!!!
 Jenő kivárta a teljes sötétséget, aztán - hóna alatt a levendula illatú hullával - átmászott Nyeste nénihez.
 A baknyulat szépen visszaültette ketrecébe. Igaz, csak úgy nem billent fel Belfegor, ha a fejét Jenő az etetőnek támasztotta, de ettől eltekintve elég életszerűnek hatott a kompozíció...

 Vénasszony-sikoly mart a hajnali madárdalba.
 Percekkel utóbb már a fél falu ott tolongott Nyeste anyó nyúlháza előtt.
 Izolda asszony éjjeli pendelyében a földön ült. Arca fehér volt ugyan mint a márvány, csak éppen össze-vissza rántgatózott, nemúgy, mint a hasonlatképp felemlített díszkő-féle...
 Ráncos, remegő ujjaival a szinpadias pózban pihenő Belfegorra mutogatott:
 - Ott! Ott!... A bak nyúl!
 - Hm!... Kissé kedvetlennek látszik! - hümmögött Lövész Jenő a második sorból - Nem beteg ez a jószág?! Izolda néném!
 - Ez!!!??? - sikoltotta eszelősen Nyeste anyó - Ez a nyúl már három napja megdöglött!!! Én magam ástam el a kert végében!... Most meg itt van!!!
 Döbbent csend támadt és többen is a szívükhöz kaptak.
 A mindig pityókás Dombi Károlyné asszony még el is esett meglepetésében...
 - Az ördög játszik velünk! - susmogták itt is, ott is...
 - Mégis meg kéne javítani azt a kerítést! - suttogta Lövész Jenő csak úgy saját magának.
   

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.