Szatmári úr fásult tekintetét a dagonyává ázott földútra meresztve zötykölődött sokat megélt, rozsdás teherautójában. A platón kis kupac brikett, kis kupac tekézett akácfa, nagyobb kupac nyárfa. A raktér másik felében ujjnyi réteg fűrészpor.
Sok elhagyatott ház, benőtt kerítések. Öregek botokkal, járókerettel, némelyek demizsonnal.
Reggel óta szitált az eső. Az árok vizében kacsák, vegyszeres üvegek, arrébb elhagyatott kerékpár az út közepén.
Szatmári unottan kiugrott a fülkéből, félrehúzta a rozzant kétkerekűt, közben a derék atyafit fürkészte és hamar meg is pillantotta egy bokor tövében: Ott térdelt a sárban és jobbjával egy gallyba kapaszkodva önfeledten rókázott. Mellette üres vodkásüveg.
Lépésben haladt a szűk utcákban, néha dudált egyet, időn-ként meg kiordított az ablakon: " Tüzelőt vegyenek!!"  Igyekezetét totális közöny fogadta. Néha idegesen  megkocogtatta az üzemanyagszint mutatóját, de az el nem mozdult a nulláról.
Nagyobb, bekerített porta közepén álldogált egy meghatározhatatlan korú férfi. A kocsi felé meresztgette szemeit vastag, SZTK - keretes optikája mögül. Fekete bojtos sapka, nagy szakáll, szakadt irhakabát, alkalmi szövetnadrág és gumicsizma. Körülötte kecskék és malacok szaladgáltak.
- Hé jóember! Vegyen tüzelőt! - rikkantott Szatmári, mert egyetlen szalmaszálat sem akart elszalasztani.
- Minek? - hangzott a szakáll mögül.
- Hát fűteni! - tapasztalatból tudta, hogy a tétovázó ember az már majdnem vevő.
- Jó! Adok érte tejet! 
- Mit kezdjek én a tejjel??
- Kismalacot? - tett  egy újabb kísérletet a gazda, de mert a fuvaros szemében nem látott érdeklődést, már hátat is fordított az útnak és rugdosni kezdte a legközelebbi vakondtúrást.

Nagy, puccos ház, mellette szénhalom. A dudálásra borvirágos képű, pocakos ember lépett ki a kiskonyhából:
- Mit akar?
- Nem vesz egy kis fát a szén mellé?
- Milyen fája van? - a pufók arcból közönyös, apró szemek meredtek Szatmárin keresztül a mögötte elterülő krumpliföldekre.
- Van akác, meg nyár. Melyikből adhatok?
- Egyikből se! Ez nekem drága.
- Azt se tudja, menyiért adnám! Magának most kivételesen ezer az akácnak mázsája. Mit szól?
- Mondom, hogy drága! - hangzott  már félig a kiskonyhából, de ő még nem adta fel:
- Menyiért nem volna magának drága?
- Ingyen! Merthogy én gázzal fűtök. - És valóban. A szemét majd kiverte a nagy, fehér gáztartály.
- Akkor minek magának az a szén? - mikor ezt kimondta, már meg is bánta: Elvégre semmi köze hozzá, de a gazda nem volt olyan sértődős:
- Ja az?! Olcsón odaadom! Megveszi?
Az utolsó utca közepén váratlanul eléje lépett egy sunyi ké-pű fiatalember. Szerelőruhája csupa olaj, kezében villáskulcs. A sofőr szíve megdobbant: Végre!
- Hé haver! Nem veszel gázolajat? - a fordulat meglepő volt ugyan, de nem feltétlenül rossz.
- Nincs pénzem, de adok érte tüzelőt! Mit szólsz?
- Kösz! Inkább maradok az olajkályhánál! - ezzel el is tűnt a fából tákolt sufniban.
Vége lett a keréknyomnak is, tovább már csak vízimadarak merészkedtek a sással benőtt talajon. Kínlódva megfordult.
Erősen szürkült már, ezért felkapcsolta a lámpát, közben a műszerekre pillantott. Eleresztett egy fohászt is, de csekély eredménnyel, mert a kecskés ember kapuja előtt megtorpant a gépezet. A környéken felvonítottak a kutyák.
Másfél percnyi folyamatos káromkodás után megírta a menetlevelet, összerakta holmiját egy szatyorba és épp kiugrani készült a nyálkás, hideg szürkületbe, mikor kinyílt, majd azonnal be is csapódott a másik ajtó. Az ülésről vigyorgott a szakállas:
- Így ebben a formában én itt nem támogatnám a parkolást, mert hajnalban ide fogják letenni a terményt!
- Van jobb ötlete? Üres a tank, én meg el nem tolom innen!
- Menyi olajat szeretne kapni a rakományért? - a kecske-szagú ember cigarettát nyújtott a sofőr felé. Amaz kihúzott egy szálat, gyors számolásba fogott, végül kibökte:
- Hatvan literrel megelégednék.
- Nem ígérek semmit, de itt nem maradhat! Nekem van egy kevéske, azt beleöntheti a masinájába! - a gazda nagyot szippantott feltűnően jó minőségű cigarettájából, majd hirtelen elmosolyodott. Szakadt irhakabátjából mobiltelefont kotort elő és kommunikálni kezdett: - Adj' Isten Józsi bátyám! Aztán vett e már bakkecskét? Nem? Mit szólna ahhoz az én fehéremhez, amit a múltkor látott? Jó. A faesztergája megvan még!? ... Oké! Ha aktuális lesz, majd jelentkezem! - újabb számot pötyögött a készülékbe: - Szevasz Sanyikám! Megvan még a szecskavágó, meg az a rossz oldalkocsis motor? Csak azért kérdezem, mert lehet, hogy tudom neked szállítani az öreg Jóska faesztergáját! Érdekel? Oké! Majd jelentkezem... Hello!  Szia Ferkó! Menyi gázolajat ér meg neked a Sanyi szecskavágója? ... De akkor még adod azt a kútfejet is! ... Jó, majd jelentkezem. Szevasz! - Szatmárihoz fordult:
- Negyvenöt  litert tudok adni érte. Érdekli? 
- Rendben! - nyögte ki, miután ámulatából magához tért. A szakállas ismét telefonált:
- Jó nagyot Palikám! Eladó a Sanyi Pannóniája!... Adod ér-te a barna bakkecskédet? Helyes! Csókold körbe utoljára! Isten áldjon!... Halló! Üdvözöllek Misikém! Ötezerért van egy príma kútfejem!... Perceken belül ott vagyok. Pápá! - eltette végre a készüléket, kiugrott a fülkéből és hamarosan megjelent két kólás flakon olajjal, meg egy darab lánccal, aminek hatalmas bak-kecske böfögött a másik végén.
- Jöjjön, dobjuk csak fel a Dezsőt!
Szatmári rutintalanul megragadta a derék kérődző hátsó lábait, s már lendítették is fölfelé. Orrát szokatlanul erős, undorító szag csapta meg, közben valami kellemes melegség öntötte el a mellkasát. A toprongyos fickó összegörnyedt és tiszta szívből kacagott.
Szatmári leszegett fejjel bámulta a frissen összehugyozott utcai inget. Zsebéből bársonyborítású ékszerdobozt halászott ki: Csepegett belőle a sárga lé.
Fel-le furikáztak a faluban, a kecskés ember meg ugrált ki és be, eközben a rakomány összetétele folyamatosan változott. Végre előkerült az a szűk negyven liter gázolaj is, amely - Szatmárit leszámítva - mindenki szerint halálpontosan negyvenöt.

Lepakoltak az udvarra négy nyúlketrecet, egy gázpalackot, néhány kempingszéket napernyővel, meg egy irgalmatlanul nehéz kályhát. A korom remekül megtapadt a nedves ingen.
- Már csak a tüzelő van hátra... Nyugodtan dobálja le oldalra! Én még elhozom az új bakot. - rendelkezett a gazda és angolosan távozott.
Szatmári lassacskán, elgondolkozva lapátolgatott egy darabig, végül megállt: - Meg a jó anyádat! - kiáltott és felhajtotta a plató oldalát.
Felbőgött a gép. Tolatás közben nagyot reccsenve kidőlt egy kapufélfa, de őt ez már nem nagyon hatotta meg. Kimustrált járgányával pillanatok alatt beleveszett a nyirkos sötétségbe.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.