Vártam becsülettel, hogy végre kicseréljék az olajat szegény, lepusztult Daciámban. Épp kezdtem volna megunni a katalógusokat, amikor beesett egy overallos fickó, akit valahonnan ismerek. Azonnal mellém telepedett, és mielőtt bármit is kérdezhettem volna, ömleni kezdtek belőle a szavak:
 - Rohadtul indult az egész: Ment a hasam, aztán mikor úgy gondoltam vége van, akkor leballagtam a kocsihoz... Na jó, rohantam, mert rég a főnöknél kellett volna lenni és a nagy kapkodásban beletörtem a gyújtáskulcsot a bal ajtóba. Ez egy vén dög, és nemcsak az indításhoz, meg az ajtókhoz van külön kulcsa, de mind a négy ajtajához más-más kell, plusz a tanksapkához egy, szóval komplett kulcskészlettel járok. Tehát beletörtem. Futás vissza a negyedikre! Keresem a pótkulcsot, közben rám jött megint. Budizok, kezemben mobiltelefon, amiből a kedvenc felettesem ordít... Csodálatos dolog ez a technika! Na, a pótkulccsal végre eljutottam a telepre. Szépen végighallgattam még egyszer, hogy a kiesést és a javítási költséget a béremből fogja levonni... Aztán kimentem a címre, leállítottam a motort és kezdtem menetlevelet írni, erre nagy csattanás! Egy lengyel turista tolatott a hátsó ajtóba. Rendszámvilágítás, lökhárító, két hónapja festett karosszéria... Mondom a pacáknak, hívjunk rendőrt, mert én mit csináljak egy lengyel betétlappal, de ő ezt az istennek se akarta megérteni. Kezdtem hőbörögni, erre adott ötezret és ígérte, ad még ötöt, csak meg kell keresnie a kesztyűtartóban. Én kénytelen voltam felkeresni a legközelebbi vécét és mikor visszaértem, természetesen már a kutya se várt rám. A rendszámot persze nem jegyeztem meg... Gondoltam, legalább dolgozom valamit, de még ez sem sikerült: Nyomtam a csengőt, amíg meg nem kért egy pizsamás alak, hogy inkább anyukámra szereljek én reluxát. Szóval tele van a hócipőm az egésszel! Most hoztam a Barkast, hogy kalapálják ki. Remélem, nem lesz túl drága! Na, kimegyek szétnézni, hátha beférek már az udvarra...
 Gondoltam, rágyújtok odakint, de kettőt se szippantottam, mikor kétségbeesett kiabálás hallatszott az utca felől:
 - Mit csináltál, te szerencsétlen?! - overallos ismerősöm szinte sírt a dühtől. A járdán borostás figura üldögélt, de még így is imbolygott kissé. Görcsösen szorongatta az átláthatatlanságig retkes, törött szemüvegét. Homlokából vér szivárgott. Szabad kezével a hátsó lámpa szilánkjait szedegette az aszfaltról:
 - Hát... Úgy látom, elestem... Tessék! - nyújtotta a műanyagdarabkákat - Biztos meg lehet ragasztani!
 Emberem hirtelen megnyugodott, zsebéből papírzsebkendőt húzott és a részeg felé nyújtotta, közben felém vigyorgott. Tehette, elvégre talált valakit, aki még nála is pechesebb!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.