Mosolyognom kellett, ahogy az újságra néztem: „Aki eddig munkába menet szokásos pirítósát és kakaóját  a nevezett kávéházban kívánta elfogyasztani, most puha ágyba bújhatott, és párnákkal aládúcolva költhette el reggelijét...”

      Persze az emberek hamar megszokták az ágybéli reggelizés luxusát. Egy idő múlva meg-nyíltak az első, kizárólag ágyakkal felszerelt éttermek, melyekben a tehetős vendégek megejthették a napi összes étkezésüket.

 Az ágyétterem-kultusz köré komplett szolgáltatásrendszer épült ki: Ágyhoz tolható bank automaták, mobil illemhelyek, percek alatt áttelepíthető szaunák és pezsgőfürdők... Sok-sok szakma előtt lebbent az új érvényesülés lehetősége: Megjelentek a vándorpszichológusok, de kívánságra műtőszobát, vagy akár pincelevegővel töltött borozót is képesek voltak a leleményes vállalkozók kedves megrendelőjük ágya köré rögtönözni. Egyesek például mesés vagyont szereztek a híres „Ágytál Biznisz” kapcsán.

      Kormány-szinten feltűnt ugyan egy frakció, ami szorgalmazni kezdte, hogy legalább egy érdekvédelmi szervezetet hozzanak létre a még két lábon közlekedő kisebbség megnyugtatására, de ezt a maradi tábort hamar szétzilálták.

      Olimpiai sportággá lett a sezlon-pingpong és az ágy-hoki.

      Idővel hétköznapi, állampolgári magatartássá dicsőült a 24 órás ágyban-lét intézménye. Voltak persze akik hetente akár kétszer-háromszor is vették a bátorságot, hogy lábaik segítségével változtassák a helyüket. No ezeket a különcöket rövidesen kinézték a jobb körökből. Később ezt a közlekedésiformát betiltották, s eztán már a hajléktalanok is csak ágyaikkal együtt közlekedhettek, melyek motorizálását a Szociális Alap finanszírozta.

      Mikorra a legszegényebbek elfoglalták ágyaikat, az elit ember számára már kínos volt maga a beszéd és az evőeszközök használata is! Csak ráböktek érintőképernyős komputerükön a kívánt fogásra, s az étel már pépes formában érkezett szájukba egy speciális csövön keresztül.

„Nyugalom a hosszú élet titka!” - harsogták a médiák, s a szlogen szellemében vizsgálatok tárgyává tették a civilizált embert. Rájöttek például, nagyon sok energiát vesz ki a légzéssel járó izommunka, ezért oxigénnel dúsították fel a lég-kört. Az egy főre eső légzésszám valóban le-csökkent valamelyest!

Aki pedig valamit is adott magára, az sürgősen levágatta lábait, hogy szívének ne kelljen ezekbe a fölösleges végtagokba is vért pumpálni.

A gyermeknemzés ekkoriban már mindenütt csőpostán zajlott, utánvéttel...

Itt tartottam az álomban, amikor művezetőm szélesre tárta a melegedőbódé ajtaját:

      - Vége a reggelinek uraim! Védősisakot fel! Várnak a betongerendák!