Úgy volt ez, hogy Január elsején este arra ébredtem, hogy én most már nem hordom többé a moslékot az óvodából, hogy legyen mit enni, mármint a kutyáknak...

            Több indokot is felsorakoztatott zavaros, pezsgő-ködös elmém, hogy miért is kell nekem ezt a döntő lépést meghozni:

            - A szerződésben vállalt moslékszállítás azokra a napokra is vonatkozik, amikor egyébként szabadságon lennél, ergo sosincs egy rendes szabadnapom.

            - A moslékos veder gyakori gondozást igényel, ráadásul még tiszta állapotban sem valami elegáns viselet, pl. egy tömött villamoson.

            - A kerékpárra kötözött moslékos veder erősen befolyásolja a jármű kanyarstabilitását, úttartását, ráadásul a trutymó gyakran lötykölődik rá a nadrágomra, ami esztétikátlan, ráadásul meghűlést is okozhat, ha nagy felületet érint! Továbbá jelentős időveszteséget okoz a rakomány, főleg jeges úton!

            - A közalkalmazotti szféra általános életkörülmény-romlása következtében valahogyan egyre kevesebb hulladék keletkezik, amely mellé még hűségesen odakuporodik a kollégám, hogy puszta kézzel kiválogassa belőle a virsli karikákat. Na a többit már meg is tarthatom a pénzemért: Ázott kenyér, leves-lé, kis tészta...

            Köszike!

            Az adandó első munkanapon bevánszorogtam a gazdaságvezetőhöz, hogy közöljem vele nem mindennapi horderejű döntésemet.

            - Miért? - kérdezte csak így.

            Én erre nagyjából kifejtettem az előnytelen ár-érték arány problematikáját, megfűszerezve a logisztika területén felmerülő anomáliákkal.

            Többet nem kérdezett, de még délben is káromkodott, mert nem bírta törölni a nevemet a számítógépéből. (Ez van a nagy nevekkel!)

            Egyhónapos felmondási időm tehát kezdetét vette, s ezzel a vesszőfutás is, hogy egyéb megoldást találjak a házőrző-állomány életben tartására.

            A feleségem javasolta a hibernálást, de nekem ez nem tetszett.

            Rövid tépelődés után a nagytételű, zsákos száraztáp mellett állapodtam meg, mert:

            - Fel lehet belőle jó sokat halmozni.

            - Nem romlik meg.

            - Nem folyik!

            - Viszonylag jó az íze is.

            - Kissé megterheli ugyan a költségvetést, de cserébe rengeteg időt nyerek, nem beszélve a mosószeren megtakarított összegekről!...

            Minden oké, csakhogy ősszel beadtam a kocsimat a MÉH-be! A zsák meg nem igazán kerékpár-csomagtartóra termett! Főleg kettesével nem, ami már legalább háromheti élelmet biztosítana!

            A bringából pedig nem engedek! Nekem kerékpározni MUSZÁJ!

            Akkor utánfutó!

            Nosza! Hamar kerestem két egyforma, rozzant gyermek-kerékpárt a selejt-raktárban és kettévágtam őket, mert nekem csak a hátsó felükre volt szükségem.

            Megsemmisült továbbá egy fémvázas tálalóasztal, egy vasalóállvány, egy hűtőszekrényből származó tároló-rács és még néhány apróbb holmi innen-onnan, de a mű hamarosan elkészült!

            A KRESZ-ben foglalt paramétereknek megfelelő méretek, világítás, saját fejlesztésű vonószerkezet, tesztelt 40kg-os garantált teherbírás...

            Csak hát a színe?!

            Sebesen a festékes szekrényhez járultam.

            Én igazából citromsárgát kerestem, de sajnos tavaly a mászókát egészen mással pingálták a közmunkások...

            Hát így lett az én kutyatápszállító-kerékpárutánfutóm VÖRÖS.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.